Ma egy éve jöttem haza Skóciából. Örültem, hogy itthon lehetek, de úgy éreztem, hogy életem nagy kalandja ért véget, és ezután rövid időn belül nem vár rám semmi különleges. Nagyot tévedtem. Pozitív és negatív, jó és rossz, örömteli és fájdalmas egyaránt történt velem az elmúlt évben, de hogy ez az év eseménytelen lett volna, azt nem mondhatom el. Belenéztem a másik blogomba, és szokás szerint leragadtam a könyvek listájánál. Felfedeztem egy szakácskönyvet, aminek annak idején nagyon örültem, és most látom, hogy elő se igen vettem, pedig tipikusan olyan ételek vannak benne, amire van itthon igény.
Nagyon takaros kis könyv, egy sorozat része, aminek a logója a hátsó borítón látható: Recipes from Around the World. Nagyon szép papírra van nyomtatva, tiszta színekkel, és kontrasztos betűkkel. Gyakran zavar, ha egy szakácskönyv oldalra mindent bele akarnak zsúfolni, de itt nem kellemetlen, hogy az egy ételnek szentelt dupla oldalon ott van az étel képe, fázisfotók a hozzávalókkal és a recepttel együtt, és még főzési, tálalási tippeknek is jut hely, ami kiegészül pár helyi jellegű infóval, és az ételek táplálkozástani értékeivel. Nyilván a jó arányokban rejlik a megoldás, a különböző szövegek különböző háttereiben, és az igazán szép és éles képekben.
Természetesen nem hiányozhat a magyar parikás csirke sem. Elég egyéni módon készül, vajon sütik át a csirkét, majd hagymát és paprikakockákat párolnak a zsiradékon, és a visszatett csirkedarabokat húslevesben, vagy fehérborban párolják. Mikor a hús puha, joghurtban keverik el a pirospaprikát, ezzel ízesítik. A borajánlat chardonnay vagy tokaji. Az utóbbiról valószínűleg csak azt hallották a szerzők, hogy magyar és híres, akkor tehát jöhet a magyar ételhez. Feltételezem, hogy a többi recept is éppen ennyire autentikus. Ettől még mind lehet nagyon finom.Majd foglakozom velük kicsit, és beszámolok.
Már csak másodkézből kapható.