Jó régen olvasom már Pioneer Womangasztroblogját, és szép lassan felfedeztem a weboldal többi részét is. Legutóbb a fenti címen összegyűjtött bejegyzéssorozatot olvastam végig. A történet már könyv alakban is megjelent, de a lényege összeállítható Ree Drummond többi bejegyzéséből is. Ree olyan tizenöt év után sem tud betelni azzal, hogy az élete micsoda fordulatot vett amikor véletlenül összetalálkozott későbbi férjével. A vegetáriánus, a nagyváros minden szentségét lelkesen magához vevő lány letelepedett egy oklahomai marhatenyésztő farmon, ami egy óra autózásra van bármitől, szült négy gyereket, akik otthon tanulnak, de idejük nagy részét valódi munkával töltik a marhák között. Ree főz (többnyire súlyos ételeket, amelyeknek elengedhetetlen hozzávalói a marhahús és több tíz deka vaj), mos (de ezt utálja), fotózik, írja a blogjait, és megállás nélkül rajong a férjéért, akit Marlboro Man-nek nevez. Marlboro Manről sok szépet megtudunk Ree bejegyzéseiből,de néha ő maga is megszólal, és ezek a bejegyzések hitelesítik igazán azokat az élményeket amikről a feleség is ír. A szakértelem, elkötelezettség a munka, és szeretet a család iránt még hangsúlyosabbak ha a férfi nyugodt hangján szólnak, mint például a préri felégetéséről, vagy a borjak válogatásáról szóló bejegyzések.
A Pioneer Womant is utolérte a sikeres bloggerek sorsa: szakácskönyvet adott ki. Már tavaly nyáron is szemeztem a könyvvel New Yorkban, de most rászántam magam a megrendelésére. Úgy éreztem, az a derű, ami sugárzik belőle, jól jön nekem. Ez a derű valóban a legfontosabb eleme a könyvnek, és az, hogy Ree Drummond mennyire azonos önmagával. Tudja, miért váltotta fel a fekete tűsarkút cowboycsizmával, és még mindig bájosan meg van győződve arról, hogy a két doboz aprított konzervkagyló felhasználásával főzött spagetti a kifinomultság csúcsa. Még szerencse, hogy ezt az ételt Marlboro Man csak egyszer volt hajlandó megenni.
Azóta gyakrabban van a étlapon steak, fasírt és rántott csirke.