Vannak páran. De ezt mondjuk leírhatnám bármelyik évszakban. Durván csak az utóbbi hónap beszerzéseit részletezném. Kismartoni kiruccanásom azzal kezdődött, hogy mikor Sopronban leszálltam a vonatról, még nyitva volt éppen az állomással szemben lévő antikvárium. Itt sikerült szert tennem Nigella Lawson első magyarul megjelent könyvére, de erre majd később még visszatérek. Kismartonban a parányi főutcán négy komoly könyvesbolt van, ami tovább növelte a hely vonzerejét a szememben. A egyikben vettem a következő könyvet:
Image may be NSFW.
Clik here to view.
Pár oldalas hangulatos leírások vannak benne a világ nagyvárosairól és a helyi konyháról, néhány recepttel.
Image may be NSFW.
Clik here to view.
Ezt a régiségkereskedő utcai pultján találtam, és bár túltengenek benne a halételek, ami azt jelenti, hogy ezeket sosem lesz alkalmam megfőzni, mégis izgalmas olvasmánynak ígérkezett, mert nagyon rímelt két kedvencemre, a Sült zöld paradicsomra, meg az Angyalszívre.
Image may be NSFW.
Clik here to view.
Van úgy , hogy az ember ajándékot kap, pedig se születés, se névnapja nincsen, ráadásul még tudja is, hogy az ajándékozás be fog következni. Én csendben eldöntöttem, hogy erre a speciális alkalomra ez a könyv lenne a legalkalmasabb ajándék. Hogy aztán ugyanazt a pénzt egy túlméretezett virágcsokorra, és egy még túlméretezettebb doboz csokoládéra költötték az ajándékozók, nem az én hibám. Mindenesetre remek érzés volt utána elsétálni a könyvesboltba, és megvenni ezt a könyvet, amiből már főztem is.
Image may be NSFW.
Clik here to view.
Na, most jöjjön Nigella. Isolde odanyilatkozik, hogy a szorongást lehet szeretni, és ebben részben egyet is értek vele, de ennek a bonyolult érzésnek annyi fajtája van, hogy a többségét szívesen kihagynám. Azt is tudom, hogy az egyik legjobb ellenszere a testmozgás, nekem mégis sokat segítettek a késő este sugárzott főzőműsorok is. Plusz a szakácskönyvek. Első Nigella Lawson könyvemet a Powells-től rendeltem, mi mást, mint az amerikai kiadást, amelyben még a vajat is cupban mérik. Idegen volt tőlem a könyv színvilága, hát még az, hogy egy muffin elkészítését másfél oldalban írja le. Skóciában sokat tipródtam, míg a féláron kínált Feast-et megvettem. Akkor már inkább a hazaszállítandó könyvek súlya-mennyisége izgatott, mint a tartalom, de nem csalódtam, főzni is lehet belőle és depresszió ellen is kiválóan bevethető. A Nigella falatozója gasztroblogger körökben inkább fordítói és szerkesztői baklövéseiről híresült el Chili és vanília jóvoltából. Mint például az ilyen lábjegyzetek: használjunk bátran halászlékockát halszósz helyett...
Az amazon augusztusban kezdte hirdetni az új Nigella-könyvet. Osztottam, szoroztam, és végül úgy ítéltem meg, hogy gazdaságosabb előjegyezni a Bookstationnél, ahonnan múlt szombaton el is hoztam. It's a gem, mondanám, de messze járok még attól, hogy igazán felfedezzem. Egyelőre csupán gyönyörködöm benne, főleg a dust jacket alól előbukkanó fedőlapban, ami egy agyonkaszabolt vágódeszka felületét mutatja. A tartalma pedig különösen ígéretes.
Egyelőre ennyi. A következő vásárlásig.
